Monoki Lajos
MONOKI LAJOS (1934–2017) Csokonai Vitéz Mihály–díjas karnagy zenepedagógus,
volt tanszékvezető főiskolai docens, népzenei művész, a Zákányszéki Parasztkórus és Citerazenekar legendás karnagya, aki 40 évig vezette ezen együtteseket 1934. július 16-án született Kisújszálláson, D. Monoki Lajos és Posztós Róza elsőszülöttjeként. Kisújszállásra is eljutottak azok a békés–tarhosi zenetanárok, akik tehetségkutatás céljából járták az országot, s akik olyan tehetségesnek találták, hogy fel is vették az első Magyar Állami Énekiskola, a legendás Békés–tarhosi Állami Zenei Gimnázium és Konzervatórium növendékei közé. A gimnáziumot az 1950–51–es tanévben kezdte el. 1955–ben sikeresen felvételizett a Szegedi Pedagógiai Főiskola[i] magyar–ének szakára, s miután jelesen érettségizett, ezért kollégiumot és ösztöndíjat is kapott; s ugyanettől az évtől járhatott rendszeresen a zeneművészeti szakiskolába. 1958–ben vörösdiplomával végzett, s azonnal kapott állást a pedagógiai főiskola gyakorló iskolájában, ahol — bár főiskolai évei alatt jórészt autodidakta módon tanult hegedülni — hegedűt tanított egy évig. Az 1959–60–as tanévben pedig már a szegedi Felsőfokú Tanítóképző Intézet oktatója, hegedűtanárként. 1961 júniusában vehette át második — immár zenetanári — oklevelét, mellyel teljes jogú tanítóképző intézeti tanár lett. Ezután a Szegedi Tanárképző Főiskola Ének–zene tanszékére került, mely élete legfontosabb munkahelyévé vált.
1969–ben vállalta el a Zákányszéki Parasztkórus vezetését, melyre egykori évfolyamtársa, Szabó István matematika–kémia szakos tanár kérte fel, ki szólamtársa volt 1955–58 között a Pedagógiai Főiskola vegyeskarában. Szabó István 1964–ben alakította meg a Parasztkórust, de 1969–ben úgy döntött, rábeszéli magasan képzett barátját, álljon a kórus élére. A Tanár Úr, döntésével rövidesen új fejezetet nyitott a magyar népzenei kultúra történetében. Mint képzett, és ekkor már nagy gyakorlattal rendelkező zenepedagógusnak, nem okozott neki nagy nehézséget a citerajáték művészi szintű elsajátítása (a hangszer régi ismerőse volt, hiszen tarhosi évei előtt már tudott citerázni), a kórus mellett 1974–ben megalakította az egyedi, különleges hangzású Nefelejcs Citerazenekart, s megkezdte a gyermekek citeraoktatását is. Már a hetvenes évek elején országos elismertséget szerzett a zákányszéki kórusnak, citerazenekarát — melynek remek hangzását a különböző mélységű citerák arányos szerepeltetésével érte el — kirobbanó siker fogadta mindenütt.
A Zákányszéki Parasztkórussal és
a Nefelejcs Citerazenekarral már a ’70–es évek elején a
országos élvonalba kerültek: egymás után nyerték el a legmagasabb
minősítéseket. Az első igazán nagyszabású elismerés 1999–ben érte, ekkor Zákányszék
díszpolgára lett. A hálás zákányszékiek ekkor a következőket írták róla:
„Ő az a pedagógus, aki országosan ismert nevet szerzett több évtizedes kitartó, ambiciózus, színvonalas munkája révén Zákányszéknek. A község hírnevének megteremtésében, öregbítésében, az ország népzenei életében szerepe kimagasló. Neki köszönhetően jelent és jelenik meg Zákányszék neve az ország különböző helyein plakátokon, műsorfüzetekben, könyvekben, újságokban, s szakértő tevékenységének eredményeképpen nem egyszer a rádió élő egyenes adásaiban is volt hallható a község zeneszerető, és a muzsika kedvéért is munkálkodó lakóinak hangja. Megszámlálhatatlan helyre juttatta el a dalolni és muzsikálni szerető zákányszékieket, akik soha nem jöttek haza üres kézzel. A kórus és a citerazenekar számos értékes díjjal és minősítéssel büszkélkedhet. 1999–ben Zákányszék díszpolgára lett, 2010–ben — kiemelten zákányszéki munkásságáért — Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat vehetett át. 2017–ben bekövetkezett halála után két évvel 2019. december 5–én avatták fel emléktábláját egykori lakóházán (Szeged, Alsó Kikötő sor 7/b), az emléktábla fő támogatója Zákányszék Önkormányzata volt.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
Monoki Lajos Csokonai Vitéz
Mihály–díjas karnagy, Zákányszék díszpolgára
hatalmas mértékben gazdagította Zákányszék kulturális életét, ez
életrajzából pontosan kiderül. A helyi Értéktárba történő felvétele feltétlenül
indokolt.
